ma végiglapoztam a határidőnaplómat...lett is tanulság, mégpedig ez: talán még a születésnapot sem szabad beleírni előre. mert írhatja olyan csoporttárs, aki csak heccből egy kávé mellett nézegeti a "terveid", aztán pedig már nem is beszéltek többet, így hát csak ott lesz a név, de köszöntés sehol. inkább arra kellene használni, hogy az ember beleírja azt ami megtörtént, de csak azt ami jó volt. aztán eltelik egy év, veszünk újat, vagy kapunk a barátainktól:) és a régi naptárak, pedig csak gyűlnek-gyűlnek, és amikor már nem emlékszünk pontosan, hogy melyik év melyik hónapjában történt meg velünk az amire azt hittük soha nem felejtjük, akkor elővesszük....igen-igen...2008. nyár - valahol a Balatonparton - és mivel 2008. augusztus 8-án szerdán találkoztunk, biztosan tudod majd, hogy előtte ismerted meg pár nappal, és azt is tudni fogod, hogy miután nem akartad már látni.

A holnapot is beleírhatjuk majd...itthon, édes Pécs....itt nem tervez az ember, olyanokkal leszek, akik soha de soha nem kerülnek be egy naptárba, mert mindig itt lesznek és eszembe juttatnak mindent. Méghozzá úgy, hogy beszélnek hozzám...sokat:)

lesz aki majd újra akar írni? megengedem majd, hogy előre lapozzon, és vállalom a kockázatot?