ma reggel arra ébredtem, h ezt a pénzt kérdést abszolút nem tudom kezelni.....így hát írtam egy rövidke e-mailt, ami nem volt se bunkó, se kedves. kaptam is választ, h hónap elején kap fizut, és akkor tudja küldeni a maradék pénzt. komolyan néha azt érzem, hogy ez a huzavona soha nem fog végetérni....mert ha a pénz kérdés le is záródik, van egy könyv amit öcsémtől kaptam, nekem fontos, és hát azt még vissza akarom szerezni. tudom, h unalmas ez a "pénztéma", de egyszerűen olyan ez, ami folyamatosan eszembe jutatt mindent, visszarángat a melankóliába...:)

azt hiszem mélyponton vagyok, ha kicsit engedem kiszakítani magam a szemesi hétköznapokból, és visszalépegetni a közös dolgainkba, akkor egyszerre rámszakad, hogy talán még mindig szerelmes vagyok és hogy mennyire hiányzik. ez kb 2-3 másodpercig tart, mert aztán rájövök, hogy ennek az egésznek már nincsen jelentősége. dehát fáj, hogy már neki nem fáj, hogy nem vagyok. lehetnék olyan önzetlen, hogy örülök annak, h továbblépett rajtam, RAJTAM :(, és már máson van...más valakivel van, aztán már máson fog túllépni.

dehát én dobtam ki, ugyebár... jó lenne viselni a következményeim...